A finanszírozó aggodalommal követi a prosztata daganatok ellátására fordított kb. 2 mrd Ft-os növekményt (2007-2010) mely összességében így 2010-ben elérte a 12 mrd Ftot. Ezen időszakban a radikális prosztatektómiák száma 313-ról 731-re emelkedett, de míg a növekményből a kórházi kiadások csupán 15-18%-ot igényelnek, addig a gyógyszerkassza oldalán ez már 77-79%-ot tett ki. Kibontást igényelne az esetszám emelkedések pontos mértéke és a feltárt esetek grade és staging szintje, hogy a megnövekedett igények jogosságában véleményt lehessen alkotni. Figyelmeztető jelként értékelendő az évente újonnan felfedezett esetek számának alakulása, mely a 2001-es 2749-ről 2010-re 4000-re emelkedett. Célszerű igyekezet az, hogy a lehetőség szerinti leginkább költséghatékony ellátási szinten és legkorábbi stádiumban kerülhessenek kiszűrésre a pozitív esetek. Megnyugtató viszont az a tény, – mely ugyancsak az OEP háttértanulmányból olvasható – hogy a jelzett 2007-2010-es időszakban a járóbeteg szakellátásra fordított összeg kb. 490 millió Ft-os évi mértéke lényegében nem változott. Bonyolítja az elvárásaimat e kérdésben, hogy nincsen a járóbeteg szakellátásban használatos, standardizált adatokon alapuló homogén anyaggyűjtés és ilyen eredetű közlemény. Tudományos értékkel is bírna az a tanulmány is, amely költséghatékonysági szemszögből vetné össze a szűrés – korai felismerés – költségeit a szűrés hiányából származó egészségügyi kiadások mértékével és életév veszteséggel. Esetleges vita kapcsán azt emelném ki, hogy az 50 év feletti korosztály amúgy is potenciálisan veszélyeztetett a BPH szemszögéből, tehát az egyébként nem beutaló köteles rendelések felkeresése nem jelent aránytalan veszteséget a járó kasszának. Egyébként több külföldi betegbiztosító 45 év felett fizeti, sőt egyesek kötelezik is a férfiakat az urológiai kontroll vizsgálatokra. Félreértés elkerülése végett nem a csak és kizárólag daganatszűrés önálló feladatát szeretném életre kényszeríteni az ambuláns urológiai szakorvosi gyakorlatban, hanem a „korai felismerést” szeretném még nyomatékosabban integrálni a mindennapi munkába, annak kommunikációs és szervezési konzekvenciájával. Az in situ karcinómától a klinikailag kimutatható stádiumig 6-8 év telhet el, mely tény lényegi indokául is szolgálhat a különösen 50-75 év közötti korosztályra fordított nagyobb figyelemnek, mely elsősorban a járóbeteg szakellátás feladata.
Megjegyzendő, hogy a teljesítmény volumen korlát (TVK) miatt több szakrendelésen/intézményben az esetlegesen emelkedő betegszám egyenesen veszteséget generálhat a szolgáltatónak. Ezzel szemben a hatékony és eredményes technológiák, a korszerűbb diagnosztika/terápiák preferálása végett fontos lehetne a költséghatékonysági szempontok érvényesítése, de a rendszerhibának „köszönhetően” ez nem történhet meg. A zárt kasszákból és az alábontott forrásokból (labor, járó, diagnosztika – CT, MR – fekvő, gyógyszer, onkológia/onkoradiológia) történő finanszírozás miatt ugyanis a folyamatok részei a kasszákon belüli önálló életet élnek, így nincs lehetőség a költséghatékony ellátási formák előnyben részesítésére! A mai rendszerben nem létezik kapcsolat a korán felfedezett és megoldott pozitív esetek nagyobb száma (költségvonzata) és a másik kasszában/kasszákban ezáltal „megspórolt” akár hosszú évekre is áthúzódó kiadások csökkenése/alakulása között! A szakmánkat érintő fejlődés és a betegszám emelkedés szükségeltetné a komplex folyamat (kasszahatárokon is átnyúló) egységben történő kezelését ahhoz, hogy az eredmény orientáltság és a költséghatékonyság azonos mértékben érvényesülhessen ezen fontos szakmai területen a korai felismeréstől az onkológián bezárólag. nem elképzelhetetlen számomra a jelen kiadási nagyságrendet csak a szükséges mértékben meghaladó optimális forrásfelhasználás, amely mértéke az esetszám és a kezelt/újonnan feltárt esetek grading/staging által is meghatározható állapot és az új technológiák belépésének függvényében változhat.
Bízom benne, hogy szakmánk képviselői kapnak lehetőséget a finanszírozóval történő ilyen irányú konzultációkra.
A finanszírozási viszonyokat pontosan nem ismerem sem angol sem svéd területen, de feltételezem, hogy ott az orvosok nem 500 – 600 eurós nettó béren alkalmazottak, mint hazánkban, és a labor stb. vizsgálatok ára is a piac és nem a „gyógyító-megelőző kassza” által meghatározott. A pozitív kiszűrt esetek további költség igénye is szóra érdemes, mivel az ugyan itthon sem olcsó, de fejlett demokráciákban az ára a honinak többszöröse lehet. A költségeket máshol a rohamosan terjedő robot-asszisztált da Vinci műtétek növelik – USA-ban már csaknem 90%-ban így végzik a beavatkozást –, melynek költségei esetenként a 2 millió Ft-ot is meghaladják. Emellett a magyarországi szűrési költségek is nagyon alacsonyak.
A kiszűrt és kezelt, panaszmentes betegeim nevében is ki merem jelenteni, hogy a kérdés szakmai vonatkozásában, ezzel a problémakörrel szívesebben vagyok Magyarországon orvos és akár beteg is egyaránt.
Dr. Varga Imre, urológus szakorvos
Hozzászólás