Világszerte egyre többen és egyre többféle betegség kezelésére alkalmaznak, és eredményességét már tudományos igényű klinikai vizsgálatok is alátámasztják. A széklet mikrobiom transzplantáció lényege, hogy egy egészséges ember bél mikrobiomja kerüljön a beteg szervezetébe. Egy ausztrál kutatássorozat 81 kolitisszel küzdő beteget vizsgált, közülük 41-en székletranszplantáción estek át, míg 40-en placebót kaptak. Korábban egyik páciens sem reagált jól a hagyományos kezelésekre. A kolonoszkópiát minden esetben egy tapasztalt gasztroenterológus végezte el, majd a páciensek 8 héten keresztül heti 5 napon át beöntést is adtak maguknak. Kiderült, hogy a 41 széklet transzplantáción átesett páciensből 11 (tehát 27 százalék) elérte a kísérlet két célját: a tünetek megszűntek, illetve az emésztőrendszer gyulladása alább hagyott. Fontos megjegyezni, hogy a szakemberek egyik esetben sem használtak szteroidokat, hogy elérjék ezeket az eredményeket.
Mire használják? A fekélyes vastagbélgyulladás világszerte több millió embert érint, az Egyesült Államokban 100 ezer felnőttből 238 érintett. A colitis ulcerosa bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban 15 és 30 éves kor között kezdődik. Nőkben és férfiakban egyforma gyakorisággal fordul elő, egyes családokban halmozottan jelenik meg. Tízezer lakosra számítva évente 5 új esettel kell számolni. A fejlett országokban élő, városi életmódot folytató emberek veszélyeztetettebbek, ebben a táplálkozásbeli különbségeknek is lehet szerepe.
Egyelőre nem tudni, mi okozza pontosan a betegséget, az viszont biztos, hogy a bélbaktériumok vagy mikrobiom fontos szerepet játszanak ebben. A fekélyes vastagbélgyulladással (Colitis ulcerosa) küzdő páciensek tünetei jelentősen enyhültek, miután széklet mikrobiom transzplantációra került sor. Jelenleg nem létezik gyógymód a fekélyes vastagbélgyulladásra, amely a vastagbél krónikus gyulladásos betegsége. A tünetek között szerepel a végbél-vérzés, az alhasi fájdalom és a hasmenés, és a betegség sok tekintetben hasonlít egy másik gyulladásos problémára, a Crohn-betegségre. A különbség csupán annyi, hogy a Crohn az egész emésztőszervrendszerre kihat.
A téma ma az egyik legidőszerűbb kérdés a szaktudományos körökben. A mikrobiom működéséről, hatásáról 2018. február 10-én konferenciát rendeznek a Lurdy Központban.
Orvosoknak, klinikai szakpszichológusoknak és fogorvosoknak 16 kreditpont, tesztírással. Szakképesítettek részére szakma szerinti pontszámként elszámolható-
További információk: www.emedica.hu
Székletátültetés története – Már az ókorban is alkalmazták!
Úttörő közleményében Ben Eiseman 1958-ban arról számolt be, hogy egy álhártyás bélgyulladásban szenvedő beteget folyékonnyá tett széklet beöntésével sikerült meggyógyítania. Páciensének tünetei nagyon hasonlóak voltak egy súlyos C. difficile-fertőzés tüneteihez, bár valószínűleg egy másik mikroba okozta őket. Nem ez volt az első példa a széklet orvosi célú hasznosítására: ételmérgezés és heves hasmenés hígított széklettel történő gyógyításáról a 4. században élt kínai orvos és író, Ke Hong tesz elsőként említést, és már a 17. századi Európában hasonló eljárással kezelték a tehenek bélpanaszait. Mégis, Eiseman cikkét néhány elszórt esetleírástól eltekintve több évtizedes csend követte. A módszer feledésbe merült; az antibiotikumok feleslegessé tették a primitív és visszataszító gyógymódot – gondolták akkor a legtöbben.
Eleinte maga Nieuwdorp se fogadott volna nagyban arra, hogy a Csipkerózsika-álmából felébresztett székletátültetés fényes karrier előtt áll. A hét beteg sikeres kezelése után posztdoktori ösztöndíjra jelentkezett, ahol évekig egy teljesen más téma kutatásával foglalkozott. Azonban a C. difficile-fertőzések, s köztük az antibiotikumnak ellenálló esetek továbbra is gombamód szaporodtak. A végső lökést egy amerikai orvos sikeréről beszámoló újsághír adta: a minneapolisi gasztroenterológus, Alexander Khoruts egy nagyon súlyos állapotú C. difficile-beteget mentett meg a székletátültetés segítségével. Nieuwdorp ráébredt: meg kell győznie az orvostársadalmat a régi-új terápia létjogosultságáról, s az érvelésre csakis egy randomizált, ellenőrzött klinikai kipróbálás lehet alkalmas.
Hozzászólás