A Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) időszerű jelszavát a Magyar Rákellenes Liga magyarra így fordította: „(A)mit tehetünk és (A)mit tehetek a rák ellen”. A szlogen jegyében érdemes átgondolnunk az egészségügy és az orvosok leendő teendőit. Amit az egészségügy és az orvosok tehetnek: előzzük meg a rákot, ismerjük fel a rákot, gyógyítsuk meg a rákot, segítsük az érintettet a megküzdésben, vezessük vissza a társadalomba a gyógyult beteget. Amit a háziorvos tehet a megelőzésben: legyen éber és gondoljon a rákra (onkológiai éberség), segítse az embereket az egészségük megtartásában, életmód tanácsokkal szorgalmazza az egészséges táplálkozást és mozgósítsa a beteget rendszeres fizikai aktivitásra Mindezekhez alakítson ki bizalmas kapcsolatot a betegeivel.
Ismerjük fel a rákot: szűrővizsgálatokra mozgósítsunk és a figyelmeztető tünetek esetében indítsuk el a kivizsgálást. Gyógyítsuk meg a rákot: az egészségügynek kiemelt feladata megteremteni a kivizsgálás személyi és tárgyi (vizsgálati eszközök) feltételeit, szakszerűen irányítani a betegeket, ha megvan a diagnózis, akkor a szakma szabályai szerint elkezdeni a gyógyítást (a beteg nem várhat, mert a rák sem vár), tartsuk be a berendelési, kontroll időpontokat.
A gyógyító orvostól elvárjuk: legyen empatikus, ne legyen paternalisztikus, engedje a beteget kérdezni, érthető tanácsokat adjon, legyen barátságos. Rehabilitáció: a beteget meg kell tanítani a megmaradt funkciói használatára, meg kell ismertetni más érintettekkel, ha igényli a civil szervezetekkel, így vezessük vissza a társadalomba a gyógyult beteget. Amit még elvárunk az orvosoktól: kövessék az orvostudomány eredményeit, ismerjék a különböző kezelési protokollokat és alkalmazzák is, ha szokatlan tüneteket tapasztalnak, azokat regisztrálják és kérjenek segítséget, fogadják el a törvényben biztosított második orvosi vizsgálat lehetőségét is.
A rákellenes egészségügyi ellátás hazai lehetőségeiről: Magyarországon európai színvonalú rákdiagnosztika és rákkezelés áll rendelkezésre. Gond van azonban a kapacitásokkal, a beteg megfelelő irányításával (a nagy értékű diagnosztikus készülékeket nem lehet minden egészségügyi intézetben telepíteni. Ezért a jó kihasználásukhoz a betegeket megfelelően kell irányítanunk, és erről meg kell őket győzni (az orvost és a beteget is). A kapacitás problémáit megoldhatnánk a műszerpark gyorsabb fejlesztésével, a nagy értékű diagnosztikus műszerek 0-24 órás működtetésével és a szakképzett személyzet itthon tartásával. A betegek meggyőzése is fontos kérdés, mindenképp javítandó a kommunikáció a beteg és az orvos között: érthetően, világosan, egyszerűen kell kommunikálni.
Látható hogy a rákbetegek ellátásában az egészségügynek és az orvosoknak komplex együttműködésére van szükség, hogy a meglévő lehetőségeinket jobban és eredményesen kihasználhassuk a rák visszaszorítására, gyógyítására.
Dr. Simon Tamás Emeritus Professzor – Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézet
Hozzászólás