A magán és a köz elválik egymástól
A választások utáni időszak legfontosabb egészségügyi témájú konferenciáján, a Napi Gazdaság „Öngondoskodás az egészség jegyében – Együtt vagy külön?” című, az új lehetőségeket kereső szakmai nap alaphangját Zombor Gábor egészségügyi államtitkár bejelentése határozta meg: átalakításokra lehet számítani, azonban egészségügyi reform nem lesz. Tiszta viszonyokra van szükség a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vagyis állami kórházban, egészségügyi intézményben magán tevékenységet nem lehet majd folytatni.
Miközben a gyógyítói szakma vezető képviselői a magyar egészségügy építése legfontosabb kérdéseinek a megbeszélésére gyűltek egybe, az ágazati államtitkár bejelentése alaposan lehűtötte a reformra készülő stratégákat és az orvosi gyógyítói szakma jelen levő képviselőit. Az állami és magán gyógyítási lehetőségekről, a kutatási és gyakorlati tapasztalatokról szóló előadók némelyike máris okafogyottnak érezte a mondandóját, amelynek hangot is adott. Dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója pedig, akinek az irányítása alatt néhány éve példamutatásra szánt program indult épp annak igazolására, hogy miképpen tud közkórházban magánellátási forma működni, végső soron eddigi munkájuk eredményességét vélhette megkérdőjelezni. Többen, a folyosói diskurzusokban egyenesen az Uzsoki-modell felszámolását vetítették előre. Az uzsokiban néhány év alatt felépített modellt elsősorban külföldi fizetős betegeknek hozták létre, és a szak államtitkárság, valamint a Kórházszövetség támogatását is megnyerve, minimális befektetéssel alakították ki az „önként vállalt magánfinanszírozású ellátást”. A sikeres ellátási formát a hazai betegekre is kiterjesztették, teljesen izolálva a területet, külön stábot kialakítva, hogy ne keveredjenek az OEP- és a magánellátások. Ilyen módon lehetőség nyílt jelentős bevételre is szert tenniük, ami mai finanszírozás hiányos világban egyenesen kívánatos.. Ezekben a hetekben tervezték az államtitkársággal és a GYEMSZI-vel a tapasztalatok értékelését. Nos, ennek, úgy tűnik, fuccs – a mai államtitkári bejelenés alapján.
De a fuccs kategóriájába kerülhetnek például a nagy értékű, több száz, esetenként milliárdos értékű képalkotó diagnosztikai rendszereket állami kórházba telepített magánvállalkozók is. Aki vagy eladhatják a masináikat, esetleg a befogadó kórháznak (J), vagy talán ajtó nélküli fallal elszeparálhatják a magán szolgáltató helyet az állami közgyógyító intézménytől. Még kényesebb kérdéseket vet fel az állami alkalmazott orvosok magánbetegeinek közkórházi műszerekkel való vizsgálata, illetve a várólisták ilyen személyes kapcsolatokon való megkerülésének a kérdése is. Kétségtelen, a fennálló rendszer dzsungel-jellegének a felszámolása, illetve a tiszta viszonyok kialakításának a szándéka tiszteletre méltó a kormányzat részéről. És bár az államtitkár arról beszélt, hogy reformra ne számítsanak csak átalakításokra, nos, ez a tervezett lépés felérhet egy alapos reform bomba erejével. Amelynek a következményeit először az orvosok, a gyógyítók és az egészségügyben dolgozó alkalmazottak fogják érezni, végső soron a betegek. Sőt, már érezhetik is, miután a bejelentést követő néhány órán belül nagy tudású orvosok, közöttük professzorok üzenetét továbbították, akik e hír kapcsán bejelentették: az orvosi praxisukat külföldön folytatják. Természetesen nem lehet ma még pontosan megmondani, hogy ennek az új egészségügyi stratégiai irányvonalnak melyek lehetnek a következményei, az azonban bizonyos, hogy alapjaiban szabhatja át a meglevő szerkezeti struktúrákat.
A konferenciát követően – „Új lehetőségek és új szerepek az átalakuló egészségügyi ellátórendszerben” címe alapján, a szervezők szándékától függetlenül – valóban új helyzet állhat elő. Az első visszhangok szerint nyilvánvalóan nem erre várt az érintettek többsége. Érzékelhetően nem enyhítette a keserű hangulatot, amikor egy szónoki fordulattal az államtitkár kifejtette:, hogy a magánellátást támogatja a kormány, méghozzá fejlesztéseket élénkítő hitelekkel, programokkal, tehát van tere a régi és új magánellátó intézményeknek, ám ezeket a szolgáltatásokat a páciensek csak saját forrásaikból vehetik igénybe, tb-támogatást nem igényelhetnek hozzá. Az államtitkár elmondta még, hogy a kormányzat nem kívánja szűkíteni az ellátást, nem lesz kórházbezárás, és nagyléptékű finanszírozási és strukturális átalakítás várható a meglévő kapacitásokat minél hatékonyabb hasznosítása céljából.
Az egészségügyi szaktárca vezetőjének sajnos nem maradt ideje az egyébként magas színvonalú szakmai konferencia gondolatainak a meghallgatására, mondandóját követően nem sokkal, udvarias elnézését követően, távozott. Igaz megerősítette, amit számos helyen szokott: partnerséget a hozzá fordulóknak. Nos, a konferencia legtöbb előadója élne is ezzel a partnerséggel – ha meghallgatnák őket. Például az egészségpénztárak új szerepvállalásáról szóló, figyelemre érdemes koncepciót Kincses Gyulától, vagy a fizetős szolgáltatásokhoz kapcsolódó kitűnő elemzést Kiss Katalintól, a Szinapszis vezető kutatójától, vagy éppen egy „tiszta” magánegészségügyi szolgáltató tulajdonos helyzetképét az ország egyetlen magánkórházának, a Dr. Rose klinikának a tulajdonos vezetőjétől, dr.Illanitz Elemértől. És talán felfigyelhetett volna a konferencián külön sajtótájékoztató keretében bejelentett egészségbiztosítási és egészségpénztári modell indulására is. A Studniczky Ferenc, OTP Egészségpénztár ügyvezető igazgatója, és Oláh Attila a Groupama igazgatója által ismertetett új szolgáltatási modell a reformra érett, egyelőre azonban „csak” átalakuló hazai egészségügyi ellátórendszer egyik stratégiai pillére lehetne.
A Napi Gazdaság őszi egészségügyi konferenciája a magyar egészségügy (át)alakulásának fontos fórumává vált. A szakemberek magas felkészültségről, szakmai hozzáértésről és mindezekhez párosuló kreatív megvalósíthatósági javaslatokról cseréltek gondolatokat. Egyelőre egymás között. Pedig nélkülük semmilyen formázás, alakítás, változtatás nem fog menni. Egymásra kell találni – a partnerség jegyében. Nagy erő van ebben, ha sikerül.
G. Németh György
