A szűrés (előnyök, hátrányok) és a prosztatarák mortalitás kérdéseit részletekbe menően tárgyalja egy az USA-ban iránymutatónak szánt 2011-es összefoglalás a Preventive Services Task Force (Betegség Megelőző Szervezet) közleményeként. A hatalmas irodalmat idéző tanulmány tanulságos megállapításai számunkra is használhatóak azzal a megjegyzéssel, hogy jó néhány kérdés a két ország különbözőségei alapján értékelendő.
A prosztatarák szűrésének témakörében olvasható több közleményben is a PSA megbízhatatlansága, illetve egyes közleményekben az önálló szűrésre történő alkalmatlansága. Véleményem szerint e vizsgálat felhasználhatósága, az értékeléstől függ.
Igaz a megállapítás az alábbi esetekben:
Hibás jogszabály alapján a háziorvos csak szabad PSA-t kérhet (totál PSA-t nem). (Azzal viszont egyet lehet érteni, hogy PSA vizsgálat kérése szakorvosi kompetenciába essen.) Kellő ismeret híján a háziorvos kollégáknak fogalma sincs arról, hogy önmagában a szabad PSA még a szakember számára is nulla információt ad. Esetleg a normális tartományba eső érték birtokában megnyugtathatja a betegét, hogy nincs rák veszély, aki boldog, hogy megúszott egy kellemetlen urológiai vizsgálatot. Sajnos ilyen hiba kapcsán meglevő prosztatarák szinte kivétel nélkül már csak késői stádiumban kerül elénk, mikor már segíteni érdemben nem úgy tudunk, mintha korább kerülhetett volna a beteg elénk.
- Találkoztam több beteggel, akiknek sikerült elintézniük, (pl. fizetős labor szolgáltatásként) hogy – total – PSA értéküket nem urológus kérte, tehát szakvizsgálat nem történt és a véleményt így nem szakember mondja ki a megkapott érték alapján!
- Hibás az a gyakorlat, mely alapján gyógyszertárban kapható és számomra nem meggyőző hatékonysággal működő teszt segítségével próbál a laikus beteg a PSA értékéről tájékozódni. Katasztrofálisnak tartom magát a lehetőséget is, meg a következményét egyaránt.
- Hibásnak és szakmailag inkorrektnek tartom azt a gyakorlatot, melyben az un. menedzserszűrés kapcsán a nem kevés pénzért végzett, egyebekben külsőleg demonstratíven
- dokumentált kivizsgálási protokoll része a PSA, de szakorvosi vizsgálat nem történik, és a beteg értékeinek követése sem. (Tisztelet azon kivételeknek, ahol mindez szakszerűen protokoll szerint történik.) Rágondolni is rossz, hogy a drágán megfizetett szolgáltatás milyen nyugalmat ad az érintetteknek.
- Hibás az a gyakorlat, mikor egy beteg különféle hirdetések, baráti ajánlások alapján váltogatja a szakorvosokat, magán rendeléseket, ahol az esetek túlnyomó részében semmilyen dokumentumot nem adnak, csak annyit tud, hogy „legyen nyugodt, nincs prosztatarákja”. Egy konkrét eset után járva tudtam meg, hogy a több alkalommal különböző helyeken végzett PSA-k majdnem mindegyike normális értékhatáron belüli volt (az utolsó 5 ng/ml körülire, meg azt mondták, hogy ez még akár normális is lehet) csak az nem derült ki, hogy az egymás utáni értékek mind magasabbak voltak az előzőnél.
- Egyes gyógyszerek (finasteridek) hatással lehetnek a PSA szintre, mely annak csökkentése által megtévesztő is lehet, de említhető maga a rectalis digitalis, esetleg urológiai/proctológiai eszközös vizsgálat PSA értéket emelő következménye is.
- Sajnos valamennyiünk gyakorlatában akad olyan beteg, aki „nem ismeri a szabályokat” és normális PSA értékkel tumoros! Ez a legnehezebb kategória! különösen, ha még a tapintási lelet sem gyanús.
- Mindenki tud gyakorlatából említeni olyan beteget is, akinek akár 15, vagy 30 ng/ml es PSA-i vannak és hosszú évek óta nem is változik, de tumort sem tudunk kimutatni. Ezek is sok fejtörést okoznak különösen az első esztendőkben.
Nem igaz, mivel lényegében egy magas szenzitivitású, de ugyanakkor alacsony specifitású diagnosztikai lehetőségről van szó, mely csak úgy válhat igazán hasznossá, ha a szakorvos tervszerű és rendszeres ellenőrzés kapcsán a PSA-t mint egyik segítő tényezőt egyéb diagnosztikus eljárással együtt, annak valamennyi egyéb kellékekével szakszerűen alkalmazza. A PSA nem „prosztatarákspecifikus” hanem prosztataspecifikus, ezért értékelése kellő óvatosságra int, mivel a volumen és gyulladás is befolyásolja az értékét. Továbbá pl. a nem adenocarcinoma szövettanú prosztata malignus daganatoknál a PSA mindig normális.
Számtalan olyan példám van, mint más kollégámnak is, melyekkel viszont bizonyítható, hogy ha nem lenne fegyvertárunkban a PSA, akkor nem derült volna ki időben probléma. Itt térek vissza a fentiekben már többször említett tapasztalatra-rutinra is, mint komoly segítség, mellyel csökkenthető a PSA értékéből néha adódó, kétségtelenül meglevő bizonytalanság. Felhívja a figyelmünket a kérdés bonyolultságára – a nem egyértelmű eseteink vonatkozásában – azon viták összessége, melyeket a szakmánk kiválóságainak segítségével végzünk csaknem rendszerességgel az éves szakmai konferenciáinkon. (Fűvészkerti Urológiai napok, Uro-Onkológiai Konferencia stb.)
Dr. Varga Imre, urológus szakorvos
Hozzászólás