Több korábbi magyarországi vizsgálatból ismert, hogy az orvosok korábban halnak és betegebbek is, mint az egyéb foglalkozást űzők, mint az átlag. Az 1964 és 2010 közötti megbetegedési és halálozási adatok vizsgálata is jelezte: a 40 feletti orvosok közül a férfiak harmada, a nők fele nem éri meg a nyugdíjazását. Az okok sokfélék: a stressz, a szív- és érrendszeri betegségek, betegtől szerzett fertőzések, az önkárosító magatartásformák (alkohol, drog), mind pusztítják az orvosokat.
A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság négy kutatójának elemzése során az 1800 és 1925 között születettek körében hasonlították össze az orvosok és gyógyszerészek élethosszát. Az 1885-1890 között született orvosok átlag élettartama 75,4 év volt, míg ugyanebben az időszakban a gyógyszerészeké 65,8 év. A 19. század végétől az orvosok és a gyógyszerészek átlagéletkorában ellentétes folyamat zajlott le. Míg a patikusok élethossza a huszadik század első negyedében átlagosan 75 évre nőtt, addig az orvosoké 67 évre csökkent. A jelenség hátterében elsősorban a 40-59 éves orvosok fokozott halandósága áll, amit már korábbi kutatások is jeleztek.
Amerikai adatokból az is kiderül, az orvosok legtöbbje nem tud mit kezdeni azzal a megterheléssel, amit a változó munkarend, az ügyeletek, a velük járó kevés és rendszertelen alvás, az ezt követő üresjáratok, a döntéseikkel járó felelősség okoz – állítja Weltner János sebész főorvos. A szakember szerint a pszichés megterhelés az orvosi szakmákon belül sem egyenletes: a műtétes szakmákban, a sürgősségi ellátásban gyógyítóknál jóval erősebb és gyakoribb az erős feszültséget hozó helyzet. Ha valaki hatot ügyel egy hónapban, akkor 12 olyan napja van, amikor megborul a bioritmusa. Weltner emlékeztetett arra is, hogy sokan halnak meg idő előtt a betegektől szerzett fertőzésekben.
A gyógyítókat tizedelő betegségek közül Weltner János a legproblémásabbnak az orvoslással járó stresszt tartja. Elrontottam-e valamit, mit kellett volna másként csinálni? Az orvos minden betege halálára emlékszik. Annál az érzésnél, ami ilyenkor jön, nincs rosszabb. Az orvosnak a gyógyult betege jelenti a sikert, ha valaki nem, vagy nem úgy gyógyul, a műtét után jönnek a szövődmények, az erős szorongást okoz. A vizit alapszabálya minden sebésznek, hogy előbb a rosszabb állapotú betegeket kell megnézni, akiknek erre nagyobb szükségük van, és akiket szorongva látogatunk, és csak aztán a jobban lévőket. Hogy ne a kudarcát, hanem a „sikerét” vigye magával a következő betegekhez a kórteremből az orvos.
Egyáltalán nem ritka, hogy az ezen a szakterületen dolgozók alkohollal, gyógyszerrel oldják a stresszt. Míg az emberek általában úgy tudják: a műtőben az operatőr, „a félisten” a gyakorlatban, ha bármi nem várt dolog történik és a beteg élete veszélybe kerül, az aneszteziológus veszi át az irányítást. Ez az aneszteziológus vérnyomását, szívfrekvenciáját is emeli.
Kiégett gyógyító nem képes hatékony munkát végezni – állítja Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója. A téma rendszerváltás körüli vizsgálatai azt mutatták, hogy 50-54 éves koruk között az orvosnők halandósága a férfiakét is meghaladja.
Miközben az orvosoknak mindenki másnál jobbak a lehetőségeik, hogy felismerjék, és ideje korán kezeljék a betegségeiket, az orvosnők mégis gyakrabban és halmozottabban szenvednek krónikus kóroktól, mint az egyéb diplomások. A kutató el is nevezte ezt a jelenséget orvosnő paradoxonnak. Győrffy hozzátette: nem szolgálja az orvosnők egészségét, hogy sokszor több szerepben kell 100 százalékos teljesítményt nyújtaniuk: Például több gyereket vállalnak, mint más diplomás nők, az orvoslásban ugyanakkor szinte teljesen hiányzik a részmunkaidő.
A betegség váratlanul jön, és akit ledönt a lábáról, az feszült, kétségbeesett állapotban találkozik a gyógyítóval. Az orvos pedig, ha jól végzi a dolgát, minden alkalommal türelmes, beleéli magát a beteg helyzetébe, de ha ezt tényleg megteszi, akkor olyan mennyiségű stresszt él meg, hogy az egészsége bánja – állítja Guseo András ideggyógyász, pszichiáter, aki aktívan foglalkozik az egészségügyben dolgozók stressz-kezelésével. Előadásokat, tréningeket tart évtizedek óta az egészségügyben dolgozóknak.
A szakember vizsgálattal megerősítette, hogy az egészségügyi dolgozók a sajátjukat áldozzák fel mások egészségéért. „Az orvosok a hét minden napján 24 órán át elérhetők mobiljukon, állandóan tettre készen kell, hogy álljanak. Halálos betegre dolgozzák magukat. Az állandó krónikus stresszük az immunrendszer korai kifáradását, öregedését okozza.” Saját kutatását idézi, amely szerint az elmúlt 40 évben három kórház osztályvezető főorvosainak 60-90 százaléka rákban halt meg, többségük a nyugdíj előtt, miközben az átlag populációban ez a mutató 25,4 százalék.
A cikket bővebben itt olvashatja
(Forrás: nol.hu, Danó Anna)
Hozzászólás