A betegség számos más ok mellett gyakran egy meleg vizű tömegfürdőben összeszedett fertőzés, vagy a hideg kövön való üldögélés, felfázás eredményeként jön létre.
A petevezeték vagy méhkürt a méh testétől a petefészekig vezető, 10-14 cm hosszú, vékony, kanyargós, gyenge körkörös izomzattal rendelkező csatorna, melyet csillószőrös hengerhámból álló nyálkahártya bélel. Egyik vége a méh üregéhez csatlakozik, a másik pedig kesztyűujjszerű bolyhokkal a szilva nagyságú és formájú petefészekhez.
A petevezeték feladata a peteéréskor kipattanó petesejt felfogása és továbbítása a méh üregeibe. Ebben segítenek a csillószőrök. Ha ebben az időszakban közösülés történik, a petevezeték közepe táján következik be a petesejt megtermékenyítése.
Leggyakoribb megbetegedése a petevezetéknek a gyulladás. Ezzel rendszerint együtt jár a kismedencei és méh körüli kötőszövetek gyulladása is, és a helyi elváltozásokkal egy időben az egész szervezet részt vesz a megbetegedésben. Ideje, időtartama szerint a gyulladás lehet akut (heveny), szubakut és krónikus.
Tünetei
A heveny petefészek-gyulladás jelentkezhet az enyhe és súlyos kórkép minden változatában. Általános tünetei közül jellemző a láz, a hányinger, hányás, szédülés, elesettség, majd egyik vagy másik oldalon igen heves szúró, nyomó, húzó vagy görcsös fájdalom. Az állandó hasi fájdalommal együtt a vállba, epehólyagba, combba is kisugározhat a fájdalom. Gyomor- és bélfájdalom, gyakori fájdalmas vizelés is társulhat az előbbiekhez. Gyakori tünet a folyás, emellett 40-70%-ban vérzési rendellenességek is kísérik a heveny petefészek-gyulladásokat. Heveny gyulladás alatt a laboratóriumi leletek közül jellemző a magas vérsejtsüllyedés és fehérvérsejtszám.
A heveny függelékgyulladás ritka, nagyon súlyos következménye, ha a gyulladás miatt gennyel telt zsákká alakult petevezeték megreped, és a hasüregbe kiszabaduló baktériumtömegek hashártyagyulladást idéznek elő.
Amennyiben a heveny gyulladás teljes gyógyulása nem következik be, a folyamat szubakut stádiumba megy át, amelyre mind a helyi, mind az általános tünetek javulása jellemező. A szubakut gyulladás könnyen kiújulhat, és újból heveny folyamattá válhat.
Hosszabb fennállás után krónikus gyulladássá alakul. Ebben a szakaszban a fájdalom nem mindig állandó, gyakran csak menstruáció idején, közösülés vagy székelés alatt jelentkezik. A beteg rendszerint láztalan, esetleg menstruáció alatt tapasztal hőemelkedést. Gyomor- és béltünetek, fájdalmas vizelés ilyenkor is jelentkezhetnek, sőt folyás és vérzési rendellenességek is fokozhatják a beteg panaszait. A laboratóriumi értékek a krónikus gyulladás szakaszában nem mutatnak eltérést: a vérsejtsüllyedés és fehérvérsejtszám normális.
A betegség kiindulása
Jó tudni, hogy nem mindig ilyen sorrendben keletkezik a függelékek gyulladása. Sokkal gyakoribb, hogy kezdetére nem is emlékszik a beteg: a kis számban bejutó kórokozók nem tudnak hirtelen elszaporodni, ugyanakkor a szervezetünk sem képes legyőzni őket, ezért lassan, fokozatosan alakul ki a krónikus, esetleg a szubakut függelékgyulladás.
Éveken át maradhatnak rejtetten a beteg petevezeték falában a kórokozó csírok, és a szervezet védekezőképességének csökkenése esetén (pl. “felfázás”, klimax) a gyulladás újból fellobbanhat.
Mi okozza?
A függelékek gyulladása majdnem mindig bakteriális eredetű. Ritkán fordul elő, hogy a hasi szervek (belek) felől, belülről terjed rá a petefészekre, szinte kizárólag a hüvelyből jutnak fel a baktériumok a méhen keresztül. Éppen ezért rendszerint kétoldali megbetegedés következik be.
Régen a gonorrhoeás fertőzés volt a leggyakoribb, az akkoriban legelterjedtebb nemi betegség. Manapság gyakoribb a különböző gennykeltő baktériumok által előidézett gyulladás. Ezek nemi úton vagy a közel 100%-ban fertőzött meleg vizű fürdőkben jutnak be a női hüvelybe, és onnan a méhen keresztül a petevezetékbe. A felszálló fertőzést elősegíti a Trichomonas vaginalis elnevezésű, amőbaszerű, egysejtű élőlény, amely sok ezerszer nagyobb a gennykeltő baktériumoknál, és mozgásszerveivel (csillók, “unduláló” hártya és a spermiuméhoz hasonló farok) könnyen eljut a felső szervekbe, a felületére tapadt baktériumokkal együtt. Ott pedig a gennykeltők kiváltják előbb a méh, majd a függelékek gyulladását. (Trichomonas-fertőzéssel gyakorlatilag minden nő találkozik élete során.)
Régen a gonorrhoeás fertőzés volt a leggyakoribb, az akkoriban legelterjedtebb nemi betegség. Ez egy időben visszaszorult, ma ismét szaporodik.
Fontos tudni, hogy az addig majdnem steril, illetve csak a szervezet számára szükséges laktobacilusokat tartalmazó hüvelybe az első közösüléskor számos baktérium bejut, különösen akkor, ha nem kellő tisztálkodás után történik a közösülés. A Trichomonas is gyakran ekkor kerül be a hüvelybe (és erről a férfi partner nem is tud, mivel a Trichomonas a férfiakat általában nem betegíti meg, de ők adják át azt szexuális partnereiknek). Partner váltásakor is megfertőződhet a hüvely a fenti kórokozókkal.
Gyakori szövődménye a terhességmegszakításnak az enyhébb vagy súlyosabb lefolyású függelékgyulladás. Statisztikai adatok szerint minden negyedik terhességmegszakítás méhvagy petefészek-gyulladást eredményez.
A fogamzásgátlás céljából méhen belüli eszközt (“hurok” vagy “spirál”) viselő nőknél gyakori a függelékek aktinomikózis nevű megbetegedése. Az Actinomyces korábban a gombák közé sorolódott, ma már tudják, hogy ez is baktérium. Ez a kórokozó általában súlyos lefolyású petefészek-gyulladást idéz elő. Gyógyítása is nagyon nehéz, sokáig tart, gyakran kerül sor miatta a petevezeték, a petefészek műtéti eltávolítására.
Következmények
Kedvező esetben a függelék nyom nélkül gyógyul (amennyiben korán elkezdik a megfelelő gyógykezelést). Gyakori azonban, hogy a krónikussá vált gyulladás egész életén keresztül végigkíséri a nőt, aki állandó alhasi fájdalmakkal küszködik, mely a nemi életet is akadályozza, s ez végül a házasság felbomlásához vezet.
A gyulladások összenövéseket okoznak a petevezeték belsejében, illetve a körülötte található szövetekkel, belekkel. Ha fiatal korban, még a kívánt terhességek előtt jön létre a gyulladásos összenövés, ez meddőséget okoz, a petesejt nem tud találkozni a spermiummal. A petevezeték belsejének részleges összenövése nem akadályozza meg a petesejt és a spermium találkozását, de gátolja a megtermékenyült, osztódó petesejt továbbhaladását, és méhen kívüli terhességet eredményez.
A függelékgyulladás távoli, úgynevezett góctünetek forrása, így reumás panaszok, szívbelhártyagyulladás kiindulása is lehet.
Gyógyítás, megelőzés
Szakorvosi feladat a petefészek-gyulladás gyógyítása. Fontos a korai felismerés és kezelés. A nők lehetőleg kerüljék a meleg vizű tömegfürdőket, s még otthon, fürdés előtt is ki kell súrolni a kádat.
A nemi partnerek hűsége a petefészek-gyulladás egyik lényeges megelőzési módszere. Előzzék meg a terhesség megszakítást! Lényeges szerepe van az öltözködésnek is: hideg időben melegen kell alulról felöltözni, ezzel segítve a szervezet védekező képességét. Lányok ne üljenek hideg lépcsőre, kőre, hogy elkerüljék a “felfázást”.
Forrás: Vital.hu
Hozzászólás